Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ma július 10-e van. Hajnali 5 óra körül végeztem a napi Supreme Master TV munkámmal, mindenféle munkával. És kimentem esővízért mosakodáshoz és… És egy gyönyörű, gyönyörű kis madár-személy jelent meg közvetlenül a sátram előtt, egy közepes méretű, fiatal fa egy kis ágán ült. A sátor körüli fák többsége fiatal és apró bokor. De sok közülük nagyon nagy és magas, annyira magas, hogy nagyon meg kell erőltetned a nyakadat, hogy felnézz a tetejükre. A madár-személy egy darabig ott ült, aztán észrevettem, köszöntem, integettem meg minden – egy nőstény volt –, de nem ijedt meg, és nem repült el. És megkérdeztem tőle, hogy van-e bármilyen üzenete, vagy valami, amit el szeretne mondani nekem, és azt mondta: „Igen.” Azt mondta: „A békét zavaró buzgó szellemek eltűntek.” És azt mondtam: „Köszönöm.” És hozzátette, „Kérlek, ne aggódj.” Azt mondtam: „Nem. Nem aggódom, igazából nem túlzottan. Sok más dolog is foglalkoztatja az elmémet, nem csak az aggodalom, de ennek semmi köze a békét megzavaró buzgó szellemekhez.” Aztán elrepült arra a kis ösvényre, ahol éppen takarítottam reggelre, az esővízzel teli vödör mellé. És nem félt, a közelben maradt, és inni akart a zuhanyomból folyó vízből. Azt mondtam: „Ne, ne, ne. Ne csináld ezt. Az koszos. Van egy patak a közelben, a sátram mellett. Menj és igyál!” Nem félt. És aggódtam, hogy a vizem nem tiszta, sáros cipők vannak ott, meg minden. Szóval folyton elhessegettem, és szörnyen éreztem magam. Azt mondtam: „Sajnálom. Ne idd meg ezt a vizet. Koszos. Olyan sárosnak is tűnik.” Olyan rosszul éreztem magam, mert most hozott nekem jó híreket. Aztán csak úgy elhessegettem, olyan ridegen és figyelmetlenül. Remélem, megérti és megbocsát nekem. Ó, most azt mondta, hogy megbocsátott nekem. Úgy értem, utána azt mondta, hogy megbocsátott nekem, szóval… Még rosszul érzem magam. Még rossz érzés. Csak pár apróságot rögzítek. Sok-sok más dolog van, amit nem tudok feljegyezni, és nem is mondhatok el nektek. Talán majd jóval utána. Régóta nem esett, és az esővizem itt majdnem elfogyott. Remélhetőleg, azt mondták, hogy körülbelül 10 nap múlva esni fog – remélhetőleg annyi eső, hogy legyen elég vizem a következő esőig. Arra gondoltam, hogy ISTEN En- gedélyét kérem, hogy végezhetek-e valamilyen eső szertartást. Nos, ISTEN azt mondta nekem: „Nem.” – hogy ne kényszerítsük az Eső Isteneket és Csapatokat arra, hogy a világ mintájával ellentétes dolgokat tegyenek, azaz hogy esőt hozzanak-e vagy ne hozzanak bizonyos helyzetekben és régiókban. De manapság sok eső esik – néhol túl sok, máshol túl kevés, máshol pedig egyáltalán nem. A világunk helyzete valóban szörnyű, és egyszerűen nem tudom, hogyan mondhatnám meg az embereknek, hogy korlátozzák a karmatermelésüket a jobb érdembevitel vagy érdembevétel érdekében. Olyan nehéz. Nagy a fájdalom a szívemben, hogy nem tudtam gyorsabban segíteni. Legutóbb Sy Király azt mondta, hogy a Quan Yin (a belső Mennyei Fény és Hang meditáció) segít majd a békét tartóssá tenni. Így hát azt mondtam nektek, „Rendben, meditálni fogunk, és a Quan Yin meditációs óráink egy részét a békének szenteljük.” Azt hittem, hogy Ő erre gondolt. Később azt mondta nekem: „Nem, nem erről van szó.” Azt mondta, hogy bármely ország vagy világ népének gyakorolnia kell a Quan Yint (a belső Mennyei Fény és Hang meditációt), akkor örök békére lelnek. Ó, aztán azt gondoltam: „Hű, akkor most értem. Most jobban értem.” Mert mindig azt gondoltam, hogy soha nem támaszkodhatok a világ embereire, mivel annyira... Olyan mélyen megmérgezték őket, mintha bedrogozták volna őket, vagy túl sok altatót adtak volna nekik, hogy nem tudtak felébredni. Nem tudtak odafigyelni arra, amit mondok, pedig hétköznapi nyelven beszélek, nem nehéz hallgatni, nem nehéz megérteni. Ó, sosem értem, miért nem értik az emberek a logikus, az egyszerű, az igazmondó beszédet. És ezt, azt hiszem, soha nem fogom megérteni. De túl nagy a fájdalmam. Annyira fáj a sorsuk, hogy nem tudom elképzelni, miért nem értik már. Minden nap annyira érzem a sürgető érzést a szívemben, hogy ó, te jó ég, még mindig nem lettek mind vegánok, nem beszélve arról, hogy kövessenek engem a Quan Yin Módszer gyakorlásában. Á, igen, most értem, miért említette Sy Király a Quan Yint (meditáció a belső Mennyei Fényen és Hangon). Azt hittem, arra gondolt, nekünk kellene Quan Yint csinálnunk. Ez csak az én automatikus gondolatom, hogy rendben, többet kell meditálnunk a világért, mert Sy Király említette Quan Yint. De valójában Ő arra gondolt, amit mondott az volt, hogy mindenkinek a világon követnie és gyakorolnia kellene a Quan Yin Módszert. És most azért is tudom, mert a Quan Yin Módszerünk magában foglalja a vegán életmódot. És ezért már önmagában a vegán életmód is világmegváltó, ha úgy tetszik. De ha ti, mindannyian, gyakoroljátok a Quan Yin Meditációs Módszert, és Isten kegyelméből felébresztitek vele a saját nagyszerű Éneteket, akkor persze minden erőnk együttvéve ebben a világban, ó, kimondhatat- lanul, kimondhatatlanul, kimond- hatatlanul hatalmas, mérhetetlenül, mérhetetlenül, mérhetetlenül hatalmas. Ó, jó ég, nem tudom, hogy eljön-e az a nap, mielőtt meghalok, mert ezúttal már nem akarok visszajönni. Igen, minden Mester tudja, hogy az embereket megmenteni nehe- zebb, mint az állat-személyeket. Az állat-személyek gyorsabban megértik a logikát, az áldást és mindenféle erényt és jóságot, mint az emberek. Mint régen, amikor már régóta nem találkoztam a kutya-személyeimmel, körbeutaztam a világot, előadásokat tartottam és minden, aztán visszajöttem. És amikor kivittem őket sétálni, ugyanazt mondtam, mint azelőtt, mert amikor először kivittem őket, rángattak engem Két kutya-személy húzott engem. Arra gondoltam: „Miért van most? Nem? Elfelejtetted, amit tanítottam?” Így hát újra azt mondtam nekik: „Emlékezz, sarkon, marad. És ha a másik a saját magánügyeivel van elfoglalva, akkor a másik vár, ahogy mondtam, várd meg a fivéredet, vagy várd meg a nővéredet, és akkor indulunk újra.” Így felváltva várnak, és nagyon együttműködőek. De nincs olyan szerencsém, hogy állandóan a kutya-személyekkel legyek. Szóval, amikor távol vagyok, a különböző gondozók felváltva gondoskodnak, vagy mivel különböző helyekre megyek, mindig más emberek gondoskodnak a kutya-személyeimről. Szóval, nem úgy képezték őket, ahogy én szoktam, és a kutya-személyek elfelejtik. De amikor visszajöttem, azonnal, még aznap megszokták. És még ha azt is mondtam egy másik segítőnek, hogy ugyanígy beszéljen a kutya-személyekkel, ők azonnal megértették. Nem okoztak nehézséget, vagy bármit. Amíg a kísérő vagy az asszisztens hajlandó rá, a kutya- -személyek hallgatni fognak. Tudni fogják, hogy az együttmű- ködés nagyon jó nekik. De nem vagyok biztos benne, hogy például, ha már régóta együtt dolgozom egy asszisztenssel, és másképp képzem ki, ha valaki más jön, és másképp képzi ki… túl sok az oktató. Vajon emlékeznek-e egyáltalán az én képzésemre. Talán igen, csak akkor, ha velük vagyok, amikor visszajönnek, és emlékeztetem őket. És mostanában arról számoltak be, hogy a kutya-személyeim békésebbek és kevésbé félnek, így élénkebbek és természetesebbek lettek, mint korábban. A háború alatt néha láttam őket, néha nem. És amikor nem voltam ott, nagyon féltek, ezért sokat kellett beszélnem velük, nagyon-nagyon gyakran, belül és telefonon is. Amikor telefonálok, megkérem a kutya-személy segítőt, hogy tegye nagyon hangosra az iPhone-ját, hogy amikor beszélek, a segítő és a kutya-személyek is hallják. Néha különböző dolgokról beszélek. Nem mindig a kutya-személyekről beszélek, vagy a kutya(-szemé- lyekkel), vagy a kutya(-szemé- lyekért), hanem bármi másról, háztartási dolgokról, ételről és hasznos dolgokról, vagy háziasszonyi dolgokról, például arról, hogyan kell gondoskodni a kutya-személyek- ről, vagy hogyan kell nekik nem elektromos meleg takarókat venni. Photo Caption: „A vadon-világban légy biztos, hogy tudod, mi micsoda, mielőtt elfogadod”
