Az imák ereje az elhunytakért, 1/2 rész

„Minden Üdvözlégy Mária olyan, mint egy hűs csepp víz, amely a purgatóriumra hullik. Minden rózsafüzér egy kötél, ami közelebb emeli a lelket a Mennyhez.”

Az előző részben a buddhista imák szent erejéről elmélkedtünk a halottakért. Ma egy másik megható történetbe merülünk el, amelyet egy elkötelezett keresztény osztott meg velünk.

Egy éjszaka, miközben a régóta megszokott csendben ült, hirtelen egy sürgető hang hallatszott a semmiből.

A remegő, sürgető hang mintha messziről, mégis közelről jött volna, a láthatatlan birodalomból, mégis tisztán csengett a fülemben: „Kérlek, imádkozz értünk.” A szívem mintha megállt volna. Körülnéztem, a szoba üres volt, egyetlen lélek sem volt látható, csak egy olajlámpa villódzó fénye táncolt a régi faasztal felületén. Becsuktam a szemem, azt gondolva, talán álmodom, de a hang újra megszólalt, ezúttal még erőteljesebben, tele bánattal és vágyakozással: „Kérlek, imádkozz, imádkozz a tisztítótűzben szenvedő lelkekért.”

A kereszténységben a purgatóriumot ideiglenes megtisztulási helynek tekintik, ahol a kisebb bűnökkel vagy megoldatlan terhekkel rendelkező lelkek megtisztulnak, mielőtt a Mennybe jutnak.

Amikor tanúja lett ennek a furcsa eseménynek, a férfit először félelem fogta el. De szinte azonnal egy gyengéd béke hulláma kezdte betölteni a levegőt, mintha Maga Isten Szeretete ölelné át a lelkét. Legbelül érezte, hogy az Úr engedte meg ennek a szellemnek, hogy kapcsolatba lépjen vele, hogy Isteni üzenetet közöljön vele.

A szellem beszélni kezdett. Azt mondta, hogy Szűz Mária engedélyével visszatérhetett, hogy találjon valakit, aki meghallgatja, valakit, aki hordozni tudja a kérését. A szellem azt mondta: „Vágyunk az élők imáira. Egy Istennek ajánlott mise sok lelket megszabadíthat a szenvedéstől. Egy rózsafüzér, egy Üdvözlégy Mária – látszólag apró tettek – nagy vigaszt nyújtanak nekünk. Az elárvult lelkek, akikre senki sem emlékezik, szenvednek a legjobban. Kérlek, ne felejts el imádkozni értük.”

E rendkívüli eseményt követően a férfi hite az ima megváltó erejében még erősebbé vált. Minden este őszintén imádkozott Istenhez, áldást küldve a tisztítótűzben szenvedő lelkeknek, különösen azoknak, akik a szabadulás után vágyakoztak. Családját is arra buzdította, hogy csatlakozzanak hozzá imádkozni, hogy együtt részesülhessenek az Isten határtalan Szeretetéből minden emberi szívbe áradó Isteni irgalomban. Sok napos odaadó ima után valami csodálatos történt. Isten Kegyelméből ugyanaz a szellem visszatért, és elárulta neki földi életének történetét.

„Fiatal koromban erős sportoló voltam – egészséges, és tele életerővel. Azt hittem, nincs szükségem senkire, még Istenre sem. Kezdtem lenézni a barátaimat, elhanyagoltam az imádkozást, és ritkán jártam templomba. A büszkeség egyre nőtt a szívemben, elhomályosítva a hit fényét.”

Volt egy időszak, amikor a testem meggyengült, és azt hittem, Isten elhagyott. De amikor visszatért az erőm, még gőgösebb lettem. Még Magát Istent is kihívtam, azt gondolva: ’Most erős vagyok. Nem tudsz elvinni.’ Ekkor követtem el a legsúlyosabb bűnömet: a büszkeség bűnét. A halál hirtelen jött, figyelmeztetés nélkül, gyónás nélkül, anélkül, hogy esélyem lett volna visszatérni Istenhez.

Az a lélek mély bűnbánattal mesélte el élettörténetét. Amíg az élők között volt, nem ismerte fel az Istenbe vetett hit erejét. Így, miután elhagyta ezt a földi világot, zavartan vándorolt, vágyakozva arra, hogy visszatérjen az Úr karjaiba. A lélek ezután így folytatta:

„Előttem a bűnök tengere terült el, míg a kezeimben csak néhány apró cselekedet volt: egyetlen meghajlás a Szentáldozat előtt, néhány sietve elmondott Üdvözlégy Mária. Félelmemben remegtem! És bár Isten igazságszolgáltatása abszolút, irgalma határtalan. A Szűz Mária közbenjárására megkíméltek az örök kárhozattól, de ötvenöt évnyi pokolra ítéltek, amelyet hatvankilenc hosszú év követett a tisztítótűzben.”

A lélek mély hálát fejezett ki a jámbor embernek. Minden egyes Üdvözlégy Mária imádság, minden egyes szentmise, amelyet őszinte szívvel mutatott be, gyengéd szellővé vált, amely enyhítette a tisztító tűz gyötrelmeit, és közelebb hozta a lelket Isten ragyogó békéjéhez. Ezen Isteni találkozás révén az ember maga is mély belső átalakuláson ment keresztül:

Kiderült, hogy amikor imádkozunk a halottakért, eszközzé válunk, amelyen keresztül Isten megnyitja számukra a Mennyország kapuit. A következő éjszakákon a szellem gyakran emlékeztetett: „Oszd meg ezt a történetet, hogy az emberek tudják, hogy a büszkeség romláshoz vezet, míg egy egyszerű ima híddá válhat az üdvösséghez.” A szellem azt is tanácsolta: „Emlékezzen nagyszülei, szülei és elhunyt szerettei emlékére. Ne hagyja őket a purgatóriumban árvulni, mert még egyetlen ima is megnyugvást hozhat nekik.”

Miután sok éjszaka találkozott ezzel a jóságos lélekkel, a jámbor ember mély tanulságot vont le minden szeretet és alázatosság szent értékéről Isten előtt. Megértette, hogy minden hálaadás az Isteni Kegyelemért, minden őszinte gyónás, sőt a legkisebb jótett is örök érdemet jelent az Úr szemében. Azóta a szent rózsafüzér imái egyre szívből jövőbbek lettek, és azokat a feledésbe merült lelkekért ajánlotta fel, akik a Mennyei Fényre vágyakoznak. Mielőtt kegyelmesen befogadták a Paradicsomba, a lélek egy utolsó üzenetet hagyott neki.

„Imádkozz, legyél vegán és cselekedj jót. Még a legkisebb, Isten iránti szeretetből tett cselekedet is könnyítheti a bűn terhét.” A szellem hangsúlyozta: „Minden Üdvözlégy Mária olyan, mint egy hűs csepp víz, amely a purgatóriumra hullik. Minden rózsafüzér egy kötél, ami közelebb emeli a lelket a Mennyhez.”

Milyen megható felismerni, hogy egyetlen ima sem vész kárba, és egyetlen szeretetből tett cselekedet vagy apró kedvesség sem marad észrevétlen az Úr előtt. Mint láttuk, az őszinte imádságnak megvan az ereje, hogy a vándorló lelkeket a békéhez és a megváltáshoz vezesse. De meddig terjed ez az erő, és ki tudja igazán hasznát látni? Ching Hai Legfelsőbb Mester (vegán) mélyreható betekintést nyújt az ima hatalmas erejébe.

Amikor az emberek imádkoznak, annak hatása van. (Igen.) Egy vallásban, talán a kereszténységben és a judaizmusban is, vannak olyan napok, amikor a hívők összegyűlnek vagy otthon egyedül imádkoznak valakiért, bárkiért, függetlenül attól, hogy ismerik-e vagy sem. Van, akinek nincs senkije, aki imádkozna érte. (Igen.) Thương khó. Nem tudom, hogyan mondjam ezt angolul. Csak az a nap, amikor azokért a lelkekért imádkoztok, akik elvesztek, akiknek nincs senkijük, akik nem hittek Istenben, vagy akik nem tettek semmi jót, amire bárki is emlékezne, hogy imádkozzon értük. […] Akkor, azon a napon, a kereszténységben vagy a judaizmusban, imádkoznak az ilyen emberekért, függetlenül attól, hogy ismerik-e őket vagy sem. De ha ismernek téged, imádkoznak érted, az még jobb lenne az imádkozóknak, és az „imádkozottaknak” is. (Igen, Mester.) Mindkettőnek hasznos lesz. De az imádkozóknak több haszna van, mint az „imádkozottaknak”. Így van leírva a buddhista szútrában. Például, ha imádkozol, és érdemed van a pap imáiból, amiért imádkozott érted, valakiért, akkor kétharmadod van. Az egyik, a haldokló, vagy az, akiért imádkoznak, a haszon egyharmadát kapja. (Igen, Mester.) Tehát mindkettőnek hasznára válik.

Legmélyebb hálánkat fejezzük ki a Legkegyesebb Mesternek, hogy megosztotta velünk ezeket az értékes tanításokat és útmutatást adott a szívből jövő ima gyakorlatában. Mint megtudtuk, az ima nemcsak azoknak hoz hasznot, akikért imádkozunk, hanem nekünk is, közös kegyelem és érdem áramlását teremtve. Minden őszinte ima, minden szeretet és együttérzés cselekedete olyan áldásokat hordoz, amelyek messze túlmutatnak azon, amit láthatunk, és mind a spirituális, mind az anyagi világot érintik. Kívánjuk, hogy továbbra is együttérzéssel és alázattal imádkozzunk, békét hozva a vándorló lelkeknek, fényt az elfeledetteknek, és nyugalmat a saját szívünknek!