Amikor felmész az Új Spirituális Világba, nem fogsz gondolkodni semmin. Túl elfoglalt leszel azzal, hogy élvezed, teremtesz. Az csak egy gyönyörteli élet. Semmi se zavar téged, még a bánat vagy fájdalom egy szava se a szótárban.
( Amikor a lelkek elmennek a Mester által újonnan teremtett Spirituális Földre, marad valami az emlékezetükben az elmúlt életükről a Földön? És ha látják, hogy még mindig van szenvedés a Földön, lehetséges-e, hogy csak egy kívánsággal lejöjjenek ismét ide? Talán segíteni a Mester küldetését, ha Mester még itt van a Földön? ) Nem fognak emlékezni semmire az elmúlt életeikből a Földön. Elmondom, miért. Mert ez a világ és mindazok fel egészen a Tizedikig, mind illúzió. Olyan, mintha filmet néznél, és benyomsz egy gombot, minden eltűnik. Ha akarod, nézheted, ahogyan az emberek a kristálygömbbe néznek. De az emberek ott fent, kapcsolatba se tudnak lépni ezzel a világgal. A kutyám, Niro, aki mostanában halt meg. (Igen.) Ó, annyit sírtam, nagyon hiányzik, mert meg akartam legalább ölelni. Olyan rosszul érzem magam, mert elmentem elvonulásra egy másik helyre több békéért és csendért. És akkor ő meghalt teljesen magában, csak úgy, és nem tudtam magamnak megbocsátani. (Igen, Mester.) Habár azt kellett tennem, amit tennem kellett. Tudom, hogy ez mind illúzió, de nagyon szeretem őt. Mert nagyon szeret engem, ez a helyzet. Tükröződés. (Igen.) Én nem szeretem őket annyira, amennyire ők engem. És senki, ezen a bolygón, soha nem szeretett annyira, mint a kutyáim. Ezért szeretem őket. Az ő szeretetük teljesen tiszta, feltétel nélküli. Bármikor meg tudnának halni értem. És nap mint nap, minden nap szeretnek engem, a nap minden percében. Semmit sem akarnak, kivéve azt, hogy szeressenek engem. Még ha nem is látom őket, továbbra is szeretnek és megértik, és várják azt a napot, amikor láthatnak engem. Semmi másra nem gondolnak, semmi mást nem akarnak. Semmit ezen a világon, sem a Mennyekben, semmit. Még a Mennyekkel se törődnek. A kutyám elment az Új Spirituális Birodalomba. És mivel annyira hiányzott nekem, annyit sírtam, még elvonulás idején is. Szóval a második napon, miután elhagyta a fizikai testét, lejött egy alacsonyabb szintre. Engedélyt kért, hogy lejöhessen egy alacsonyabb szintre, hogy egy gyors üzenetet küldhessen. Azelőtt, nem tudott visszajutni. Ha túl alacsonyra jössz le, nem tudsz visszajutni. Tehát küldött nekem egy üzenetet. Így szólt, “Szeretet Nirótól.” (Ó!) Ennyit csak, “Szeretet Nirótól.” Csak két szó. Ennyit tudott tenni, és aztán, “hopsz!” Visszahalászták fel oda; visszalökték, fel. Szóval, ha vissza akartok jönni erre a világra, persze lesznek feltételek. Szenvedni fogsz, éppen úgy, mint Jézus, vagy más Mesterek, akiket elevenen megnyúztak, és akiket megfojtottak, vagy élve eltemettek és mindenféle egyéb. Ez lesz veled. Nem bocsátanak meg neked. Jobb, ha soha többé nem jössz vissza. Mondtam az összes kutyámnak és az összes emberemnek ott fent, “Maradj fent, maradj nyugton.” Nem engedek senkit lejönni.
Amikor feljössz, nem emlékszel semmire többé az itteni dolgokból. (Igen, Mester.) Mert neked túlságosan világos, hogy ez semmi! Ami engem illet, minden nap küzdök, hogy elfojtsam a tudást, hogy ez a világ semmi. Csak árnyéka a valódinak. Csak igazi illúzió. Néha azt mondom, “Miért gürcölök annyit, csak illúzióért?” Mert nem akarok. Csak... Nem tudom, hogy magyarázzam el. Csak el tudnék sétálni. (Igen, Mester.) Mert az amúgy is csak mind illúzió. De aztán, nem felejthetem el, hogy én is szenvedtem azelőtt. Szenvedésre kényszerítettek, hogy megértsem, hogy ebben az illuzórikus világban az emberek, állatok szenvednek, minden lény szenvedhet valóságosan. A szenvedés valódi. (Igen, Mester.) Ezért, próbálok kapaszkodni az összes szenvedésem emlékébe, elmúlt életekben, jelen életben, azért, hogy folytassam a munkám, segítsek másokat. (Igen, Mester. Köszönöm, Mester.) Nagyon nehéz nekem; néha erőlködök. Küzdök, hogy megőrizzem mindezeket a szenvedő emlékeket, hogy megérthessem, hogy folytatnom kell a munkát. Elfojtom a megértést, hogy ez a világ semmi. Mind illúzió. (Igen, Mester.)
Ezért, amikor felmentek az Új Spirituális Birodalomba, semmire se fogtok gondolni. Túlságosan el lesztek foglalva az élvezettel, alkotással. Az csak egy áldott világ. Semmi se zavar titeket, még egyetlen szomorú vagy fájdalmas szó sem a szótárban. (Hű.) Nem is beszéltek. Mindent tudtok és egyszerűen állandóan boldogok vagytok. Semmi sincs, ami emlékeztetne titeket a világra idelenn. És az összes bölcsességeddel odafenn tudod, hogy ez itt semmi. Egyáltalán semmi. Mint egy üres tér itt. (Igen, Mester.) Olyan, mint egy bábjáték. (Igen, Mester. Hűha.) Hogyan is ülnél ott a bábszínházban, és továbbra is ott akarnál maradni, vagy megmenteni azt a bábot? Nem, persze, hogy nem. Az emberek, akik már az Új Spirituális Birodalomban vannak, nem fognak arra gondolni, hogy visszajönnek erre a világra. Nagyon ritka, kivéve a magas pozíciójú Mestert, vagy teljesen könyörületes, és nagyon erőteljes is. Egyébként, a legtöbb közönséges lélek nem fog arra gondolni, hogy visszajöjjön ide, mert senki se szeretne visszajönni egy fertőzött tartályba, miután már ki tudott kerülni belőle. Ez az egyik példa. A másik példa, hogy éppen úgy, ahogy elmész a moziba megnézni egy filmet a filmszínházban, és miközben nézed, talán sírsz, nevetsz, vagy mérges leszel valamelyik szereplőre abban, és az összes érzelmed, vagy a koncentrációd a filmben van, mintha az valódi lenne, mintha az veled történne. De miután már megnézted a filmet és a lámpákat felkapcsolták, és a filmnek vége, akkor tudni fogod! Még csak pár másodperccel azelőtt még dühös voltál, toporzékoltál, vagy még talán kiabáltál is, a film néhány jelenete miatt, ami kiváltotta az érzelmedet és a reakciódat. De miután a filmet lekapcsolták, csak elmentél haza. Tudod, hogy az csak egy film, nem számít, mi az. Habár annyira beleélted magad, amíg nézted. De amikor a filmnek vége, te csak hazamentél, vagy csak kikapcsoltad a számítógépedet, ha azon nézted. Vagy ha a tévében nézted, kikapcsold a tévét, és tudod, hogy az csak játék. Nem fogsz ragaszkodni ahhoz, hogy ott ülj, ahol voltál, a színházban és próbáld kitalálni, hogyan mentsd meg a szereplőt a filmben. Szóval ilyen ez. Ezért csak az igazán fejlett Szentek és Mesterek hozzák meg azt az áldozatot, hogy lejöjjenek erre a világra, így segítve az összes lényt. (Igen, Mester.) Rendben van.
( Mester, mi a különbség a reinkarnáció között, amelyet a Harmadik Szint Urának karmikus törvényei felügyelnek, azzal szemben, amit az ellenőrző gépek felügyelnek? ) Az ellenőrző gépek nem a Harmadik Szintről valók. A Harmadik Szint istene teremtette ezt a fizikai világot. (Igen, Mester.) Ezért ő birtokolja azt. Nem akarja, hogy egyetlen lélek is elmenjen. Emiatt harcolnak velem olyan keményen. Még bocsánatot is kértek, “Nem akarunk gátolni Téged, nem akarunk bajt okozni Neked, de muszáj. Nézd meg az Árnyék Világunkat. Az összes lelket felviszed, és akkor mit fogunk csinálni?” Valóban. Bocsánatot kérve mondták nekem, minden tisztelettel. Azt mondtam, “Meg kell tennetek. Ez mind illúzió és az összes lénynek szenvedést okoztok az összes illúzióval, amit teremtettetek. Nem akarom ezt engedni többé. Csak távoznotok kell velem, menjetek fel az Új Spirituális Birodalomba, vagy ne ártsatok már a lényeknek. Akkor engedem, hogy uralkodjatok. És ha bármelyik lélek még itt akar veletek maradni, hagyom őket. De ha bármelyik lélek vissza akar menni Haza, vagy menni az Új Birodalmamba, hogy örökre élvezze, akkor csak hagynotok kell őket elmenni.” “Nem kényszerítek senkit. Mind szabad akarat.” - mondtam. “Ha imádkoznak hozzám, segítek nekik. Ennyi. Ha itt akarnak maradni, hagyom őket. Csak az van, hogy olyan sok szenvedést okoztok nekik, oly igazságtalanul, sokszor, újra és újra. És te és az alacsonyabb birodalmak istenei és alattvalói oly sok bajt, sok csapdát, sok fortélyt teremtettetek, hogy a lelkek, bent rekedve a testben, rossz dolgokat tesznek. Aztán megbüntetitek őket, és ők sehová sem tudnak menni, és aztán oda-vissza járkálnak, ebből az életből a következőbe, és örökre körbejárnak szenvedésben. Ezt nem bírom elviselni!” Ezt mondtam nekik.
És a gépek, azok mások. Azokat másik bolygón alkották, (Igen.) egy technikailag nálunk magasabb szintű bolygón. És ideraktak a bolygónkra bárkit, akiket nem kedvelnek. (Igen.) Ők alkották mindazokat az ellenőrző gépeket, úgyhogy ezek a lelkek, ezek a lények nem tudnak visszatérni hozzájuk, mert bajkeverőknek tartják őket. Ezek a lények talán intelligensebbek vagy kedvesebbek, vagy jobban lázadó fajták, (Igen.) ezért nem kedvelik őket. Mindent csak fekete-fehérnek akarnak. Nem szeretnek semmi új ötletet, új rendszert, új bármit. Nos, hasonló a mi bolygónkhoz is, nem gondoljátok? (Igen, Mester.) Ezért ölték meg Jézust, mert az valami olyan volt, amit újnak gondoltak. És megölték az összes Mestert is, mert nem értettek semmit. Újnak látszott számukra, összehasonlítva az elfogadott valláshoz képest. Ezért csak úgy megölték Őket. Ez hasonló ezeknek a másik bolygóknak a rendszeréhez. A technologiájuk kiváló, de nincs spirituális tudásuk. Nincs ez a fajta vágyódásuk jobb spirituális élet után. (Igen, Mester.) Nincs nekik magas erkölcsi szintjük. Csak a technologiában jók, ennyi. Szóval ezek a gépek arra vannak, hogy ellenőrizzék az embereiket, akiket a bolygóra öntöttek, mint rabokat. Aztán, ha ezek az emberek meghalnak, újra életre keltik őket egy másik testben, mert testet is tudnak alkotni. Vagy kölcsönözhetnek egy testet más újszülött babáktól, és hasonló dolgok. És lassan-lassan ezek az emberek is emberekké váltak és elfelejtettek mindent, hogy honnan jöttek. De néhányan közülük megőrizték az emlékezetük felét, így tudnak jobb dolgokat alkotni ennek a bolygónak, a magas technológiai tudásuk miatt, amit még néhányuk megőrzött. (Igen, Mester.) De nem tudnak kijutni soha erről a bolygóról, mindezekkel a kontrolláló gépekkel, valamint néhány kihelyezett technológiai szakértővel és testőrrel, a saját rendőrségükkel a magasabb bolygóról. Felváltva jönnek le ellenőrizni. Ezért az emberek nem juthatnak ki. De a karma a Három Világ rendszeréből ered. Úgy használják a karmát, mint “Ki mint vet, úgy arat,” hogy felügyeljék a lelkeket, így ők örökre itt lesznek fogva, boldog vagy szomorú, gazdag vagy szegény, attól függően, mit tettek. (Igen, Mester.)
Olvasom a buddhista Tripitaka néhány könyvét. Buddha sok más történetét elmondja. Amikor lesz időm, amikor megtehetjük, amikor egyszer lesz időm, elolvasom nektek. Megígértem a a fiúknak, a fivéreiteknek, de nem tettem meg. Nem tudom, meg tudom-e valaha. Elolvastam a Tripitaka könyvei közül egy teljes könyvet. És olvasok másokat, és más vallások történeteit is, de nem tudom, lesz-e időnk, mert sok dolgunk van. De legalább ti mindig itt vagytok. A munkahelyeteken vagytok, védve, és mindig készen állva, így bármikor tarthatunk egy konferenciát. (Igen, Mester. Köszönjük, Mester.) De nem tudok semmilyen konferenciát tartani a kinti testvéreiteknek, mert most mind el vannak zárva. Vagy nem jönnek össze egyik központban sem, a járvány miatt. (Úgy van.) Szóval, még ha akarnék is beszélni nekik, vagy ők akarnának kérdéseket feltenni, nem tudnak. Ezért ti vagytok a szócsövük. Nagyon jó. (Köszönjük.) Nagyon jó.
Meg vagyok lepve, ma a kérdéseitek nagyon jók. Nagyon újak. Nem a szokásos sablon. Nagyon új és nagyon jó. Jól megfogalmazottak. Szóval, eléggé elmagyaráztam a különbséget a gépekről és a karmáról? (Igen, úgy gondolom, Mester.) Jó, jó. De már kicseréltem a Harmadik Szint istenét. Tudjátok, igaz? (Igen.) Ezért könnyebb felvinnem a lelkeket. Ha még mindig ott lenne, még a megbánó emberek sem szabadulnának ki. (Hűha.) Nem! Nem fogja engedni, mert megmutatja nekem a karma könyvét. (Igen.) És ha az az ő területe és teremtése, akkor alkudozhat, felügyelhet. (Igen.) De mert olyan kapzsi volt. Ha csak hagyott volna dolgozni... És én tisztességesen játszok, bárki, aki idefigyel rám és fel akar menni, akkor felviszem. De ő kapzsi volt; nem akarta. Így most mindent elveszített. A pozícióját is elveszítette. Szegény srác. Sajnálom, de meg kellett tennem. Nem akarok dolgozni ezekkel a nem együttműködő lényekkel. Túlságosan akadályoznak engem. És nem akarom, hogy az emberek állandóan oda-vissza járkáljanak szenvedve ebben az illuzórikus álomban. Éppen olyan, mintha mindig rémálmuk lenne. Néha rémálom, néha egy kicsit jó álom, de minden álom ebben a világban. (Igen, Mester.) De szenvednek. Éppen úgy, mint az álomban, a rémálomban, úgy szenvedsz, mintha igaz lenne, ugye? (Igen.) Néhány embernek szörnyű rémálma van, teljesen leizzadva ébrednek, és még mindig rémültek napokig, hetekig vagy hónapokig. Nem tudnak jól aludni, jól enni amiatt a megrázó rémálom miatt, amijük van. Ezen a világon ez éppen olyan. Csak kifinomultabb álom, magasabb technológiájú álom, ezért olyan valódinak látszik. És szenvednek – valódibb és hosszabb érzés – az egész élet.
