Köszönöm. Tudom, hogy mindent megtesztek. De páran közületek nem komolyak. Bármit is teszünk, tiszteletben kell tartanunk a hivatásunkat. Akár a padlót söpritek, akár a repülőtér WC-jét takarítjátok. Isten figyel minden munkátokra.
Tudom. Ti mind szerettek engem. Mindig ezt hallom. Van valami új. ( Mester, ez a… ) Micsoda? ( Ez az egyetlen vegán növényi alapú tej, amit Kínában gyártanak. A beavatott társak megkértek, hogy hozzam el Neked. )Ó! Nem, nem. Nincs ajándék. Nem. Sajnálom. Nem fogadhatom el. Odaadnád valaki másnak? (Igen, odaadom.) Ha gyógyszer, add az időseknek. Ha (vegán) keksz vagy cukorka, ajánld fel a szerzeteseknek. Ők elfogadhatják; szükségük van rá. Megvilágosodott Mesterként, nem fogadhatom el. Ha elfogadok ajándékokat, nagyon gazdag leszek. Túl könnyű. Ha nem kell keményen dolgoznom pénzt keresnem, akkor nem fogok együttérezni más emberekkel. Érted? Keményebben kell dolgoznom, hogy mindenkit megértsek. Az életem nem lehet túl kényelmes. Nem úgy értem, hogy lenézem a ti ajándékaitokat vagy pénzeteket. Kérlek, csak ajánljátok fel azoknak, akiknek szükségük van rá. Nagyon szépen köszönöm. Isten áldjon.
Jó, az Au Lac-iak (vietnamiak), legyetek jók és egészségesek, elvtársak. Gyertek a konyhába enni később. Tudjátok, hol van a konyha, ugye? Ételt készítenek nektek ott. Konyha, kérjük, készítsetek dolgokat Kínának. És ti, nyugatiak, lehet, hogy beugrok köszönni, ha odamentek. Mindenki kifelé! Nézzétek. Futás, futás, futás! Menjetek ki gyorsan; könnyebb rám nézni. Itt nem láttok engem még hosszú idő után sem. Már régóta megyek. Sok finom ételük van. ( A Te szeretetedtől van, Mester. ) Menjetek ki gyorsan! ( Mester, kérlek, vigyázz magadra. ) Vigyázzatok magatokra, mindenki! Én jól vagyok. Csak az van, hogy túl sokat meditáltam, ezért eltompultam. Menj, menj, menj! Kimegyek rátok nézni. ( Mester, a szemüveged gyönyörű. ) Hogyan? ( Nagyon szép a szemüveged. ) Hát nem gyönyörű? Köszönöm. (Mester nagyon szép.) Ez a smink. Kisminkeltem magam. Üdv mindenkinek! Úgy értette, hogy a szemüveg szép. Azt hittem, hogy ő.... a szememet csodálja. Ó! ( A Mester szemei is gyönyörűek. ) Csak viccelek. Nem bánom. (A Mester gyönyörű.) Köszönöm. Köszönöm. Semmi baj, csak viccelek. Csak magamon viccelődök. (Ez igaz. Mester mindig szép.) Csak magamon nevettem.
Őszintén szólva, már nem volt egy ilyen szép, nagy ágyam nagyon régóta. Pompás! Beköltöztem pár napra. Olyan szépnek tűnt, hogy nem mertem aludni rajta. Nem vagyok hozzászokva. Ma túl fáradt voltam, így ráfeküdtem. Remek! Nagyon kényelmes. Eleinte panaszkodtam, hogy miért adtak nekem ilyen nagy ágyat. Mi szerzetesek nem szoktunk szép, nagy ágyakban aludni. Végül azt mondtam magamban: felejtsd el! Te, öregasszony, mindig panaszkodsz. Egyszerűen fogadd el, amit adtak. Ne kritizálj mindig, vagy legyenek mindenféle igényeid. Jó, hogy van ott egy ágy; ha nincs, akkor aludj a kanapén. Aludj az ágyon, ha van. Nem kell szem előtt tartanod a szerzetesi státuszodat. Már nem nézel ki szerzetesnek. Mi okod lenne még panaszkodni vagy aggódni? Nagyon jól néz ki. Már nagyon régóta nem volt ilyenem. Általában csak egy kanapén feküdtem, kutyákkal mellettem vagy a padlón. Amikor megláttam ezt az ágyat, hű! Extravagáns. Nem láttam már ilyen luxust hosszú ideje. Olyan, mint egy ágy a királyi családnak. Nem is igazán extravagáns, csak az, ahogy elrendezték az ágyneműt nagyon szépen, mint egy szállodában. Kicsit zavarba jöttem. Az enyém? Minden felhajtás nélkül aludtam nagyon sokáig. Csak egyszerűen egy kanapén, vagy a padlón, vagy ilyesmi. Rendkívül hálás lennék, ha egyáltalán lenne időm aludni. Hogyan álmodhatnék ilyen gyönyörű ágyneműről? Szépen elrendezve, egy gyönyörű lepedővel. Egyszerű szürke színe van, semmi fényűző. De fényes és nagyon sima. Már nem volt ilyen sima lepedőm hosszú ideje. Egyszerűen paplant tettek a kanapéra. Aztán csak alszom rajta valamivel betakarva, és ez már nagyon kényelmes. Alig vártam, hogy aludhassak valamennyit. Miért kérnék ágyneműt vagy bármit? Ez a ház kissé extravagánsnak tűnik. Valójában rakomány konténerekből van összerakva. Így van? Nem rakomány konténerekből készül? Aztán rátettek egy réteget kívül, hogy úgy nézzen ki, mint egy ház.
Ó! Most jobban úgy érzem magam, mint egy emberi lény. Mondtam nekik, hogy most emberibb vagyok, mivel van egy emberi házam és egy ágyam. Még egy pavilon is van kint. Hű! Úgy érzem, hogy... vajon ez nekem vagy másnak van-e. Néha még mindig úgy érzem, hogy a barlang jobban megfelel nekem. Most is inkább a barlangban alszom. De ma túl fáradt voltam, mert nem tudtam aludni. Éjjel zavartatok; még meditálni se tudtam. Felkeltem, és megpróbáltam reggelit készíteni magamnak, nyugati módra, pirítóssal és lekvárral. Adtak nekem pár üveggel. Sokáig nem ettem belőlük, ezért ki akartam próbálni őket. Végül mind a négy darab kenyér felismerhetetlenségig elszenesedett. Annyira elszenesedtek, hogy elvesztették az alakjukat. Tehát azt mondtam, felejtsük el. Talán szerencsétlen voltam, és nem tudtam élvezni a pirítóst és a lekvárt. Csak felejtsük el. Nem nagy dolog. Csak nem figyeltem oda. A kenyérpirító, amit vásároltak, túl modern és túl fényes volt. Olyan fényes, hogy nem tudtam elolvasni a számokat. Régebben egy kisebbet és olcsóbbat használtam, fele akkora, mint ez. Nagyon egyszerű, és a számok egyértelműek voltak. Ez túl világos. Ez egy fejlett modell. Nem tudtam rájönni, ezért csak találomra pirítottam. Aztán elszenesedtek. Csak egy pillanatra fordultam el, és elszenesedtek. Ez túl high-tech és túl fejlett. Túl drága, túl fényes és túl gyors is. Általában otthon a buta kis pirítómnak fél nap kellett a kenyér megpirításához. Ez pedig, hú! Csak a másik szobába mentem egy kis időre. Amikor visszatértem, az egész ház tele volt a szagával. A kenyér teljesen elszenesedett. Nagyon megégett, nem megpirult. Olyan fekete, mint az aszfalt az úton. Aztán megpirítottam még egyet, és megint elszenesedett! Te jó ég. Mikor új dolgokat vesztek nekem, kérlek, írjatok nagybetűvel, és világosan angolul. Nem mindig hordom a szemüvegem. A szemüvegem az irodámban van, ezért nem tudtam elolvasni. Mind a négy pirítós elszenesedett. Feladtam a további próbálkozást. Később újra megpróbálom óvatosan.
De nagyon jól előkészítettetek dolgokat. Többnyire nagy angol betűkkel írtatok. Az jó. Nagyon szépen köszönöm. Köszönöm, hogy jó állapotban tartottátok. Most, hogy itt vagyok, a dolgok összevissza vannak. Nem tudtam olyan rendben tartani, mint ti, amikor nem voltam a közelben. Most a kutyák paplanjai és ágyai mindenfelé szét vannak dobálva. A lábnyomuk mindenütt ott van, és a kanapén. Azért, mert munka folyik hátul a füves területen. Ugye? Túl sok ott a víz, és a hely sáros lesz. A kutyák azért mennek oda, mert imádják a füvet. Amikor belépnek a házba, mindenhol virágok vannak. A virágos lábnyomuk az egész helyet lefedi, egyetlen milliméteres helyet sem kímélve. Mindenhol lebélyegzik a pecsétjüket. Most a hely rendetlen, többé már nem szép látvány. Nem olyan szép, mint ahogy ti eleve megcsináltátok. Nem számít. Ez az, amire a házakat szánják, hogy az emberek lakjanak bennük. Rendben. Viszontlátásra. Béke és biztonság legyen veletek.
Tegyetek meg mindent, hogy meditáljatok, alvás helyett. Nem ugyanolyanok. A meditálás és a szundikálás nem ugyanaz. Köszönöm. (Köszönjük, Mester.) Köszönöm. Tudom, hogy mindent megtesztek. De páran közületek nem komolyak. Bármit is teszünk, tiszteletben kell tartanunk a hivatásunkat. Akár a padlót söpritek, akár a repülőtér WC-jét takarítjátok. Isten figyel minden munkátokra. Bármit csináltok, az egy munka. Isten a kinti emberekben is benne van, sepri a padlót vagy taxikat vezet. Tehát amikor dolgozunk valamin, úgy kell tennünk, mint a kinti emberek. Ha nem sikerülne jól, elveszítenék a munkájukat és éhen halnának. Persze nem lesz olyan rossz, amikor nekem dolgoztok. Mégis tiszteletben kell tartanotok a munkátokat. Nem szabad félvállról venni. Ez azt jelenti, hogy nem tisztelitek önmagatokat és más embereket. Sajnálom. Hozzájuk kínaiul kell beszélnem, kedvenc karmám. Másfajta karma. Arról, hogy milyen kevéssé kiváló munkát végeznek. El kell mondanom nekik valamit. Talán megváltoznak. A jövőben nagyobb gondot és figyelmet fognak rá fordítani.
Bosszantunk más embereket. Ha mindennap látnák, nem tudnák elviselni. Átkoznának titeket. Ők nem spirituális gyakorlók. Ezt gyakorolják. Értitek? Akkor ez nekünk sem jó. Ezért, ami nem jó másoknak, az nem jó önmagunknak. Értitek? Az emberek mások mint a kutyák, akik nem mondanának semmit, nem számít, mit tesztek velük. Talán mondanak valamit, de ti nem halljátok őket. Értitek? Néhány kutya panaszkodik. Igen, a kutyáim panaszkodnak, hogy a segítő nem adott nekik vegán rágócsemegéket. (Fogászati rágók.) Fogászati rágók. Ez nem rendes étel, de ők szeretik. Le tudják nyelni az egész csomagot. De ez nem étel, és enni sem tudnak olyan sokat. Szóval azt mondtam nekik, hogy ne adjanak túl sokat a kutyáknak. Adnék én is nekik néhányat, amikor bejönnek a házba. Tehát azt panaszolják nekem, hogy nem kedvelik azt a srácot. Megkérdeztem tőlük, miért. “Nem kedves a kutyákhoz.” “Nem bánik szépen a kutyákkal.” Megkérdeztem: "Milyen módon?" “Nem ad nekünk csemegét.” Azt mondtam: "Mondtam nekik, hogy adjanak nektek." Azt mondta: “Az túl kevés.” A nagy kutya panaszkodik. Azt is mondta: „A fiatalok túl zajosak. Inkább egyedül maradok. ” A kölykök fiatalok, és imádják őt. Valahányszor meglátták őt, énekeltek és táncoltak. Körülötte maradnak és felbukkannak előtte. Nem bírta elviselni. Azt mondta, hogy nem szeretett velük aludni sem a kiskutyák energiája miatt. "A kiskutyák energiája nagyon vad." Ezt mondta nekem. Nem szeret körülöttük lenni. Ők szeretnek. A kutyák tudnak beszélni, csak hogy mi nem halljuk. Képtelenek vagytok hallani. Én sem akarom hallani. Sokat panaszkodnak. Különösen a nagy, a panaszokra szakosodott. Túl hideg van itt, és túl meleg ott. Nincs elég csemege, túl kevés. Inkább ezt az uzsonnát szereti, és nem a másikat. Mindenféle panaszok. Igen, tudnak beszélni, és ebben nagyon jók. Csak ti nem halljátok őket... néhányan közületek képesek lehetnek hallani őket. Értitek, oké? Nem hazudok. Néhányan közületek hallhatják és értik őket. Oké, ha nem halljátok a kutyákat. Elég jó hallani Buddhát. Rendben van, ha hallod Istent. Minden rendben, ha nem halljátok a kutyákat. Korábban képesek voltunk hallani. Ennyi eon után, és egyik életben a másik után mindenféle kaotikus dolgot ettünk és csináltunk. Szóval rengeteg csodaerőt és képességet elvesztettünk. Korábban tudtunk repülni. Most nem tudunk, mert túl sokat ettünk és túl nehezek lettünk. Amikor először jöttünk ide, egy rövid időre, akkor még tudtunk repülni. És amikor a férfiak meglátták a nőket, nem tettek semmit. A nők sem, amikor férfiakat láttak. Később, minél többet ettünk, annál többet akartunk. Ez a baj. Most már arra is csak gondoltok, hogy levegőevővé váltok. Ha csak gondolkodsz, semmi sem változik. Gondolhattok rá, hiszen semmibe sem kerül arra gondolni.
Rendben. Most megyek. Köszönöm. Viszlát. Oké, most megyek. Köszönöm. Viszlát. Nagyon szépen köszönöm a segítségeteket. Köszönöm, hogy vigyáztatok a házra. Megpróbálom. Nem biztos, hogy soká maradhatok. Hsihuhoz hozzászoktam. Megszoktam. Ott egyedül vagyok. Itt olyan, mintha az út mellett élnék. Az út mentén épült. És nem veszik körül kertek. Csak egy kis kert és némi fű hátul. Hsihuban mindenhol vannak terek, ahol körbesétálhatok. Oké, minden rendben. Bármi lesz, úgy lesz. De vannak előnyei az itteni életnek. Nincs szükség autóval való utazásra. Néha veszélyes lehet. Például a robbanás az autópályán legutóbb. Egyszer Franciaországban is megtörtént. Történt itt egy robbanás a múlt héten. Panaszt tettem az isteneknél, akik állítólag vigyáznak a biztonságomra. “Miért nem figyelmeztettetek?” Azt mondták: "Megtiltották nekünk." Megkérdeztem: "Ki tiltotta meg?" Azt mondták: "Te voltál." Én vagyok, ez a hölgy. Azt mondtam: "Mikor tiltottam meg, hogy figyelmeztessetek?” Azt mondták: "Nagyon régen volt, még mielőtt idejöttél volna." “Tilos volt bármilyen figyelmeztetést adnunk.” "Te jó ég!" Azt mondtam: „Nagyon köszönöm. Nagyon hasznos, ha a közelben vagytok.” Ugyanez a tanítványaimmal. Senki nincs a közelben, amikor szükségem van rájuk. De sokan jönnek, amikor nincs szükségem rájuk. Sokan jönnek vasárnap. Amikor szükségem van rájuk, mindig egyedül vagyok. Tényleg fáradt vagyok. El kell rendeznem a dolgokat, be és ki kell pakolnom a dolgokat. Néha úgy érzem, hogy ez túl sok nekem, de nem merek segítséget kérni senkitől. Lehet, hogy tönkreteszi, vagy szétdobálja a dolgaimat. Vagy esetleg dührohamokat kapok, és tönkreteszem a kapcsolatunkat. Jobb, ha lassan egyedül csinálom. Csinálom, ha tudom; ha nem, akkor felejtsük el. Nagyon nehéz feltételek nélküli segítőket találni. Állítólag azért jönnek, hogy segítsenek nekem, de helyette hagynak egy láthatatlan emléket. Ne térdelj! Olyan idős vagy már. Miért térdelsz? Állj fel. Ne térdeljetek. Ez fáj. Ez fáj.
Isten áldjon titeket. Buddha áldjon meg. ( Köszönjük, Mester. ) Legyetek békések és boldogok, és gyakoroljatok jól. Oké, viszlát. (Köszönjük, Mester.) Viszlát. Mind átlátszóak vagyunk. Még a kutyák is olvashatnak minket, mint egy könyvet. (Igen.) Értitek? (Értjük.) A kutyátok is tud bennetek olvasni. Kutyák, macskák, kacsák, mind tudnak titeket olvasni. Oké? (Oké.) Tehát ne gondold, hogy elbújhatsz mások elől. (Rendben.) Viszlát. Köszönöm. Szeretlek. ( Szeretünk. Szeretünk, Mester. )
