Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
És van még egy másik hely is Amerikában, amit szeretek - az egyik hegy San Joséban, Kaliforniában. És az a hegy az egyetlen, ahol még vannak fák, növények és vadvirágok, amik tavasszal olyan gyönyörűen virágoznak. […] Ezt tényleg nagyon szerettem. Egész nap sétálhattam, hogy nézzem a virágokat, a fákat és a tavat. Nagyon boldog voltam ott. […] Ez a pár hely, ahol szívesen maradnék örökre, mert senki sincs a közelben- csak te, a hegy, a madár-személyek, a fák, és valami kis vízforrás. […]
A minap beszéltem nektek a napi egy étkezésről. Sose akartam elmondani nektek. [...] De aztán kicsúszott a számon. [...] Nem akartam a következményeit, a megsokszorozott karmát. Azt sem akartam, hogy néhányan utánozzák. [...] De később a Menny azt mondta nekem, hogy ki kellett derülnie. Bár megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mégsem szerettem, hogy ez a rész így a nyilvánosság elé kerül. De aztán tudom, miért kellene így lennie: azért, hogy legyen egy másik ok, amiért elmondhatom, hogy ne legyetek szélsőségesek, és vigyázzatok a testetekre, vigyázza- tok az egészségetekre, stb. Mert Isten nem akarja, hogy az emberek túlságosan korlátozzák magukat valamiféle eszeveszett fegyelmezéssel, ami nem is annyira szükséges.Így később eszembe jutott az is, hogy Buddha megengedte a szerzeteseknek és apácáknak, hogy még délután, a déli órák után is fogyasszanak tápláló zöldség- és gyümölcslevet, amit általában úgy szoktak leírni, mint a napi egyetlen étkezés idejét. Aztán eszembe jutott, hogy oly sok jógi vagy gyakorló gyakorol mindenféle büntetést a testnek. És megkérdeztem Istent, hogy ez tényleg segít-e nekik a megszabadulásban: "Mert végül is, mindezt Érted tették, nem?" Erre Isten azt mondta: "Nem". Isten nem akarja, hogy az emberek bántsák az Ő templomát. A test Isten temploma, és tisztelnünk kell, és jól kell vigyáznunk rá - ésszerűen. Úgy értem, nem szabad a végletekig elmenni, persze, hacsak néha nem szükséges. Például ha a televízióban kell szerepelned, például a Supreme Master Television-ben, akkor ennek megfelelően kell öltözködnöd, és sminkelned kell magad, meg minden. Ez mind az én ötletem.Azt akarom, hogy az emberek a világon megértsék egymást, hogy megismerjék más nemzetek vagy más régiók viseletét és hagyományait. Minél többet tudnak, annál jobb. Szóval, mindenféle műsorokat csinálunk, hogy összehozzuk a világ polgárait valamilyen tiszteletteljes, szeretetteljes, megértő szellemben - hogy így kellene együtt élnünk. Akkor békénk, harmóniánk lenne és soha nem lenne háborúnk.De ez persze nem elég. Mert a Háború Királya szerint - megkérdeztem tőle -, „Akkor mit tegyünk, hogy elpusztítsuk ezt a háborús energiát, gyilkos energiát; hogy béke legyen a Földön, hogy az emberek boldogan, szerencsésen éljenek tovább, ahogy kellene?" Akkor Ő azt mondta nekem, "A karma ereje rendkívül elsöprő, és a gyilkos karmát soha nem lehet megsemmisíteni, hacsak a világ népei..." Az Ő szavai. Idézem Őt, idézem: "...hacsak a világ népei nem változtatják meg életmódjukat, és nem szakadnak el teljesen az erőszaktól, a gyilkolástól, akkor a háború el fog pusztulni. Eljön a béke és tartósan uralkodni fog." Idézet vége.Most már évtizedek óta dolgozunk. Elég magányosnak éreztem magam, amikor szinte egyedül dolgoztam, de manapság az internetes rendszerrel, az egész bolygón elterjedt kommunikációval úgy érzem, hogy a világ sok-sok kísérő polgára tényleg a béke irányába motivált, és mindent megtesznek azért, hogy ezt az állat-személy-mentes étrenddel, a vegán diétával, a vegán életmóddal támogassák, és sok más hasonló vagy kapcsolódó módon. És nagyon boldog és vidám vagyok. Csak hát ez a szám még nem elég ahhoz, hogy fedezze az erőszakos gyilkolás karmáját.Évente, ó Istenem, milliárd és milliárdnyi állat-személyt ölünk meg. Hogyan tudjuk ezt kárpótolni? Hogyan tudjuk ezt valaha jóvátenni, hacsak nem térünk át mindannyian a jóindulatú életmódra? Nos, azt hiszem, még az ötéves gyerekek is megértenék, amit mondok, de a maja varázslat mindenkit elvakít, minden fület megsüketít, és többnyire eltompítja ezt a lelkiismeretes szellemet az emberek szívében.Más állat-személyek kevesebb erő- szakos karmát adnak hozzá, mint mi. Tudjátok, talán néhány állat-személy nem lehet vegán. De az emberek, van választásunk. Sok-sok-sok választási lehetőségünk van, és bármit megehetünk a növényvilágban, és elegendő táplálékunk van. Ez a lényeg: nem kellett ölnünk, nem kell és nem kell majd ölnünk. És mi szándékosan megtagadjuk a jótékony életmódot, és az ölést választjuk, hogy megegyük ezt a csöpögő-véres húst, sőt, egyesek nyersen is megeszik. Állat-személy húst enni - ha eszedbe jut és belegondolsz, máris nagyon undorítónak érzed; arról nem is beszélve, hogy olyan húst eszel, amiben még vér van. Vagy akár élve, ó, Istenem! Emberek – egyesek olyan gonoszak! Hihetetlen. Rosszabb, mint néhány pokoli ördög.Majd megpróbálom kitalálni, hogyan fogalmazzam meg újra. Bárcsak le tudnám írni, könnyebb lenne, ha csak olvasnám, de a Supreme Master TV sok műsorának szerkesztése után már nem tudok írni. Egyszerűen nincs kedvem annyit írni. Sosem szerettem igazán írni. Csak az iskolában, vagy amikor fiatalabb voltam, verseket írtam, kifejezve az adott pillanatban lévő érzéseimet. Mert csak úgy kijött; csak le kellett írnom. De a versek könnyebbek számomra, mert rövidek. És könnyen ki is jönnek. Szóval, szinte olyan volt, hogy gyorsan és egyszerűen leírtam, ami eszembe jutott. De a karma dolgok és minden, amit el kell magyaráznom nektek, az más. Pontosnak kell lennie, és igaznak kell lennie. Ez nem csak a személyes érzésem, hanem valóságosnak és igaznak kell lennie. Szóval ez nehezebb, mint verseket vagy rövid esszéket írni az iskolában.Látod, még a mindennapi életben is, nem írok e-maileket vagy ilyesmit. Nekem amúgy sincs. Nem tudom, hogyan. Még ha tudnám is, hogy hogyan, nem tudom, hogy szeretnék-e e-maileket írni. Csak ha megjegyzéseket, javításokat vagy javaslatokat kell írnom a Supreme Master TV műsoraihoz, és kapcsolatba kell lépnem néhány munkatársammal; egyébként nem írok semmit, kivéve néhány rövid megjegyzést, hogy emlékeztessem magam dolgokra. A legfontosabb dolgokat pedig többnyire nem is írom le. Mint a Háború Istenével folytatott beszélgetés, elfelejtettem néhány szót, amit Ő használt. Nos, amúgy is hasonló a lényege. Például az erőszak "karmája", vagy az erőszak "energiája" - ez hasonló. Ugyanazt a dolgot jelöli. És úgyis meg fogjátok érteni, amit megpróbáltam átadni nektek. De egyébként, hacsak nem volt valami ötletem, vagy valami, amit le kellett írnom, és nem volt időm, vagy nem volt itt az ideje írni a csapatom tagjainak, vagy nem akarok a nap végére több kisugárzást, akkor kézzel írom le. Egyébként nem írok senkinek, kivéve, amikor a Supreme Master Television munkájáról van szó. És ez már rengeteg munka számomra.Mert ha rossz betűket írtál le, akkor újra kell írnod. És akkor úgy kell elrendezned, hogy ugyanoda vagy pontosan oda írd a forgatókönyv egy ilyen kis helyén, a műsorhoz. Ez rengeteg időbe kerül. Még tíz ujjal sem írok (gépelek). Mindezzel együtt van elég munkám, és akkor még belső munkát is kell végeznem. Szóval már nincs ihletem arra, hogy terjedelmes cikkeket vagy ilyesmit írjak. Csak rövid mondatokat vagy rövid cikkeket írok, például a vegán vagy béke szlogenjeihez, vagy rövid híreket a csapatnak, néhány javaslatot a csapatnak néhány műsorhoz, néhány megjegyzést néhány műsorhoz, vagy néhány kiegészítést néhány műsorhoz, stb. És ezek elég elvégzendő munka nekem, mert több belső munkát kell végeznem, mint külsőt. De egyikről se mondhatok le.Nagyon hiányoznak a Himalája és a Hao Tsa idők. Hao Tsa egy hegyvidéki terület Tajvanon (Formosa), ahová elvonulásokra jártam, akár egyedül, akár néhány bentlakóval együtt. És aztán, néha az egész akkori bentlakó csoportot magammal vittem; sátrakat állítottunk fel a folyó partján, és egyszerűen, nagyon egyszerűen éltünk. Csak két-három nagy fazékban főztünk, és megosztottuk, akkoriban vadon termő, ehető zöldségekkel. És talán édesburgonya, krumpli, néhány gyümölcs, amit vagy nyersen ettünk, vagy a kis tábortűzre tettünk, hogy megsüssük – sült alma, sült narancs, sült kukorica, ilyesmi. És nagyon boldogok voltunk. Aztán el kellett mennem, mert már előre megbeszélt előadásom volt, vagy ilyesmi. Szóval ez a két hely nagyon hiányzik; bárcsak bármikor újra átélhetném.És van még egy másik hely is Amerikában, amit szeretek - az egyik hegy San Joséban, Kaliforniában. És az a hegy az egyetlen, ahol még vannak fák, növények és vadvirágok, amik tavasszal olyan gyönyörűen virágoznak. És most, ha ott fent akarsz élni, engedélyt kell szerezned, hogy házat építs. És akkor egy utat kell építened, a hegy lábától egészen annak a kis hegynek a csúcsáig, nem túl nagy. De én nem tudtam. Nem akartam, mert nem akartam fákat kivágni, hogy utat csináljak. Körülnéztem mindenfelé, körös-körül - sok domb, sok hegy, már mind üres volt. Ez volt szinte az egyetlen hely, ahol növények és fák voltak - és nagy fák. Szóval nem volt szívem kivágni őket. Nagyon szerettem azt a helyet. Minden este csak egy kis tűzhelyet csináltunk három kőből, és összegyűjtöttük körülötte a száraz fát, hogy vegán ételeket készítsünk. És egy használt, negyedik, ötödik kézből származó lakókocsiban éltünk. És van egy kis kút azon a hegyen. Van egy tó is elöl, ami annak a városnak a vízellátása.Ezt tényleg nagyon szerettem. Egész nap sétálhattam, hogy nézzem a virágokat, a fákat és a tavat. Nagyon boldog voltam ott. Aztán el kellett mennem, mert valahol egy előadás várt. Mindig vonakodtam elmenni, de aztán arra gondoltam, hogy "Ó, talán visszajöhetek". De soha többé nem történt meg, hogy valahogyan visszajöhessek, hogy örökké ott éljek, és egy bázis lehessen nekem. Ez a pár hely, ahol szívesen maradnék örökre, mert senki sincs a közelben- csak te, a hegy, a madár-személyek, a fák, és valami kis vízforrás. Most ez teljesen más.Photo Caption: A kert egy elszigetelt sarka még mindig egy álom az igazi békéhez a belső énnel!
