Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ó, én már nem szeretem a bankokat. A bankok sok bajt okoznak nekem. Néha a sok bürokrácia. […] Nem engedik, hogy pénzt adjak másoknak, csekken vagy akár hitelkártyán keresztül. […] Csak egy kis pénzt akartam küldeni, csak 40.000 (USA dollárt) egy rászoruló állatmenhelynek. Megtiltották nekem. Azt mondták, hogy nem szabad. És ha megkérem néhány tanítványomat, akik korábban a pénzemet őrizték, hogy küldjék el a bankomba, akkor ők (a bank) nem engedik, hogy átvegyem. Például, ha Szingapúrból érkezik, azt mondták nekem, hogy Szingapúr egy muszlim ország! Ó, Istenem! Miféle tudatlan ember ez? […]
Egyébként valamit szeretnék elmondani a Supreme Master Television csapatom tagjainak: Észrevettem, hogy mindig, amikor megdicsérek valakit, vagy egy csoportot, hogy valamit jól csinálnak, valami jót, akkor másnap, vagy a következő pár napban kaotikus helyzetet, vagy rossz dolgot hoznak létre – úgy értem, ez nem az első alkalom, a Supreme Master Television előtt is így volt. Nem "rossz", bárkinek ártva, de ez már nem jó minőség, vagy gondot okoznak nekem azzal, hogy kaotikus helyzetet teremtenek. Szóval, mostantól kezdve nem foglak titeket többé nyíltan vagy négyszemközt dicsérni. Talán négyszemközt, ha az jó. Egyébként az egó az valami... mindenkinek olyan nagy ellensége. Amikor megdicsérlek, nem a lelked hallja meg, vagy annak van szüksége rá – az ego, az elme az. És az elme gyakran az egóból áll. Ők csak felfújnak az elméjükben bármit, amit mondtam. És akkor jobban elhanyagolják a fontos kérdést, vagy a fontos munkát, amit el kellene végezniük.Arra is emlékeztetlek titeket, hogy nem kell dicsérnünk az embereket. Nincs rá szükség. Nincs szükségünk minderre. Bármit jól csinálunk, bármit tökéletesen teljesítünk a ránk bízott munkánkban vagy a saját törekvésünkben, az egy normális dolog. Nincs szükségünk dicséretre, bókokra, vagy bármi ilyesmire. Nekem sincs szükségem rá. És láthatjátok, hogy lecsökkentem, amit csak lehet, ezt az egész fontoskodást. Még a születésnapomat sem ünnepeljük többé. Te ünnepled a Ching Hai napot, én nem. De ez jó. A Ching Hai nap, mondtam nektek, a ti napotok. Emlékeztetheted magad arra, hogy menj ki, és tegyél jó dolgokat másokért. De ne érezd magad büszkének, akkor jó.Mert az ego mindig megpróbálja elragadni az összes dicséretet, az összes elismerést - nem! Mindannyiunknak hálát kell adnunk Istennek, és dicsérnünk kell Istent, hogy megvan a képességünk, az esélyünk, hogy megtegyük; hogy Isten megengedi nekünk, hogy jó dolgokat tegyünk. És boldognak kellene éreznünk magunkat, hogy más emberek boldogok a tetteink által. Ennyi már elég. Csak a világban néha, mindenki más felé, bátorítjuk őket, hogy folytassák a munkájukat. Így van néhány kitüntetésünk, dicséret vagy köszönőlevél. De még gondolkodom azon, hogy ezt folytassuk-e vagy sem. Megfontolom. Meg fogom kérdezni a Mennyet, hogy kellene-e vagy sem.Persze a jótékony tetteket, amikor csak tudtok, bárhogyan tudtok segíteni a rászorulókon, azt folytatni kell. Manapság a világunk valóban nagy, nagy zűrzavarban van. Annyi menekültje van az "éhségháborúnak", nem beszélve a valódi fegyveres háborúról. De az éhség háborúja, a szomjúság háborúja valóban sok, sok, sok embert, időseket, gyerekeket öl meg az egész világon, mindenhol, még néhány hatalmas országban, gazdag országban is. Láttam hajléktalan, elnyomott embereket, és a szívem soha nem tud békét érezni. Megteszem, amit tudok, persze, anélkül, hogy bejelenteném nektek. Korábban, bármikor volt nálam készpénz, az utcán élő embereknek adtam. Jobb lenne, ha lenne egy kis készpénzem. Most nincs szükségem rá, mert elvonuláson vagyok; nem tudok menni sehova, hogy adjak.De korábban mindig volt nálam némi készpénz, hogy az utcán odaadhassam az embereknek. Vagy ha láttam egy szegény családot, vagy ha tudtam róla, elmentem a házukba, és adtam nekik valamit, hogy törődjek a sürgős szükségleteikkel, és a jövőre nézve többet. Persze nem túl biztonságos készpénzt tartani magunknál, de én mindig valakivel megyek, és jól elrejtem a készpénzt. Csak ha kell, akkor veszem elő. Nem túl biztonságos így tenni. De a szívem miatt zavar, ha látom, hogy más emberek szűkölködnek: megégett lábbal járnak a forró aszfaltúton, vagy szakadt ruhát viselnek – nem elég, hogy a téli szél elől védjen. Annyi minden más. Vagy az élelmiszerbankok üresek, így csak élelmiszert kell vennem, és odaadnom nekik. Mindezt persze nem tudjátok.És amikor elvonuláson vagyok, akkor el kell mondanom másoknak, hogy tegyék meg, és ez persze átmegy a könyvelőkön. De nem mindegyikről számolnak be nektek. Legtöbbször eszembe jut, hogy mondjam nekik: "Kérlek, ne mondd el nyilvánosan, csak menj és tedd meg helyettem". Ha ismerek valakit, felhívom, és azt mondom neki: "Menj, vedd meg ezt és ezt, és vond be a családodat vagy a barátaidat. Menjetek el, ahová csak tudtok a környéketeken, vagy messzebbre – amennyire csak tudtok. Ha az időd és a munkád megengedi, hogy adakozz az élelmiszerbanknak vagy az embereknek, tedd meg csendben." Tehát nem azt mondom, hogy egyedül csináld. Én is veled vagyok, veled együtt teszem a dolgokat. Bármit teszel, ami másoknak jó, ha tehetem, én is veled vagyok. Egy csapat vagyunk. Még ha nem is tudod, hogy csinálok valamit, akkor is csinálom. A csapatod tagja vagyok. Tehát ne felejtsd el, hogy segíts másoknak, ha megteheted, kérlek. Minek gyűjtögeted a pénzed bárhol, ha nincs rá szükséged? Például a bankban.Ó, én már nem szeretem a bankokat. A bankok sok bajt okoznak nekem. Néha a sok bürokrácia. Ha megváltoztatom a címemet, vagy megváltoztatom az útlevelemet, akkor sok gondot fognak okozni. Nem engedik, hogy pénzt adjak másoknak, csekken vagy akár hitelkártyán keresztül. Mindent leállítottak. Csak egy kis pénzt akartam küldeni, csak 40.000 (USA dollárt) egy rászoruló állatmenhelynek. Megtiltották nekem. Azt mondták, hogy nem szabad. És ha megkérem néhány tanítványomat, akik korábban a pénzemet őrizték, hogy küldjék el a bankomba, akkor ők (a bank) nem engedik, hogy átvegyem. Például, ha Szingapúrból érkezik, azt mondták nekem, hogy Szingapúr egy muszlim ország! Ó, Istenem! Miféle tudatlan ember ez? Hogy lehet Szingapúr muszlim ország? Hihetetlen, hogy a banki emberek milyen tudatlanok tudnak lenni. A saját bankigazgatóm - nem akarom megmondani a bank nevét. Vagy kellene? Nem. Nem akarok bosszút állni.Csak elmondom, hogy ez egy igaz történet, ami velem történt. És majdnem elkobozták az összes pénzemet a bankban. Így semmire se tudom használni. Mondtam, “Elküldhetem-e ezt a pénzt minden más helyre, mint a templomok, a szentélyek, a szerzetesek, a különböző vallások papjai? Lehetséges vagy nem?" Szintén: "Nem, nem lehet!" Csak meg akarják tartani, hogy pénzt keressenek maguknak. Nem érdekli őket, hogy a pénzem segíthet-e másokon, vagy segíthet-e vallási intézményeknek. Ez tényleg így van. Mert nem szeretem, ha mindig a bankban van a pénzem. Szeretem, ha készpénz is van nálam. Vagy szeretem, ha elküldhetem bármilyen rászoruló területre. Ezért néha inkább készpénz van nálam. Mert a papoknak is adok - katolikus, vagy muszlim, vagy hindu papoknak, vagy hindu szerzeteseknek, buddhista szerzeteseknek – bárkinek, akit rászorulónak vagy méltónak látok. Azért adok a papoknak, mert tudom, hogy a papok a szegényeknek adják. A katolikus papok, a keresztény papok és a buddhista szerzetesek, nekik lesznek árvaházaik is, vagy a szentélyben kutya-személyeket nevelnek. Mindezt tudom. Ezért adok nekik.Azt is mondom, hogy valamennyit felhasználhatnak a személyes szükségleteikre, például cipőkre és téli ruhákra. Vagy azt néha megveszem és elküldöm nekik. Vagy küldök nekik pénzt, és azt mondom: "Láttam, hogy a cipőd szakadt vagy nagyon kopott. Kérlek, ez a cipődre van, és egy kis plusz pénz a téli ruháidra, mert itt nagyon hideg van." Például néhány szerzetes, például a thai szerzetesek, az Au Lac-i (vietnámi) szerzetesek, ők hidegebb országban élnek; vagy valamilyen kis területen élnek, egy kis szobával, ahol a munkájukat végzik a híveiknek, a követőiknek, és nincs elég ruhájuk, vagy nincs pénzük. Tehát megveszem, hogy elküldjem nekik, vagy elküldöm a pénzt néhány követőjükön keresztül, hogy eljuttassam nekik. Azt mondom: "Menj, vedd meg ezt és ezt neki, vagy kérdezd meg őt, hogy mit akarnak, és vedd meg nekik".És nem tudok csak úgy csekket küldeni vele - nem tartok mindig csekket magamnál a zsebemben. A (kész)pénz nagyon kényelmes. Tehát ne nézzétek le a pénzt. A pénz nagyon fontos, nagyon jó. Ha nem használod, ha sok felesleged van, kérlek, vedd ki a bankodból, és add oda másoknak, akiknek nagy szükségük van rá. Adj nekik még egy kis időt, hogy életben legyenek, hogy véletlenül emlékezzenek Istenre, imádkozzanak Istenhez, és ezért az érdemükért felemelkedjenek és áldást kapjanak - ha nem ebben az életben, akkor a következő életben. Mert nem mindegyikük láthatja a Mestert, hogy megszabadítsa őket. Nem, nem is mind ilyen szerencsés. Könnyebb szerencsésnek lenni, hogy gazdag legyél; de nem könnyű szerencsésnek lenni, hogy találkozz egy megvilágosodott Mesterrel, aki megszabadít. Szeretem a készpénzt, mert nagyon praktikus használni. Néha különböző országokban élek; körbejárok, és megnézem, melyik állatmenhelynek, melyik árvaháznak van szüksége pénzre. Én csak adok. Mert nem akarom, hogy megtudják a nevemet. Nem akarom, hogy tudják, ki vagyok, meg minden. Ezért a készpénz nagyon kényelmes nekem, amikor nem elvonuláson vagyok, persze.De néha a bank, ó... Még ha el is mentem egy másik országba, és bankot akarok váltani, nem engedik. Olyan sok gondot okoznak. Egyszer Kanadába mentem. Házat akartam ott venni. Nagyon szépnek tűnt, és Kanadában akartam maradni. De aztán a bank megállított – a bankom. Akkor Spanyolországban voltam. Megállítottak. Az egy másik bank volt. Sok rossz tapasztalatom volt a bankokkal: Egy bank Amerikában, egy bank Spanyolországban, nagy bank – nemzetközi, híres bankok, nem átlagosak. Azt hittem, hogy az ilyen nemzetközi hírű bankok jó szolgáltatást nyújtanak, könnyű az életem. Ez nem igaz. És a nemzetközileg híres bankok Németországból, Amerikából, Spanyolországból, Franciaországból is – ó, mindenféle bankot próbáltam. Annyi gondot okoznak nekem, annyi bürokrácia.Photo Caption: Az eltérő megjelenés nem jelent különböző barátságot
